A saját IT-környezet, akárcsak egy autó, nagyfokú függetlenséget biztosít. Ennek azonban nagy ára van. Nézzük a fenti modellel kapcsolatos gondokat! Először is nem igazán szerencsés az összetevők szerkezete. Bár egyes elemek költségként jelentkeznek, a többség - az informatikai központ, a hardvereszközök, több konstrukcióban maguk a szoftverek - mind-mind beruházás. Magyarán: meg kell vennünk az autót, bennünket terhelnek a kapcsolódó kötelezettségek, az értékvesztés stb. Egyre gyakoribb igény, hogy a vállalat informatikai környezetéhez partnerek, üzletfelek, állandóan úton lévő munkatársak is hozzáférhessenek. Amikor ezért lyukakat szeretnénk vágni a rendszerünk (tűz)falába, saját biztonsági szakemberünk csavarja ki a kezünkből az egeret. Azaz: csak az vezetheti a vállalati autót, aki rendelkezik az ügyvezető által aláírt igazolással. Olyan megoldásra van szükség tehát, amely a nem stratégiai jellegű eszközök beszerzése helyett lehetővé teszi azok bérlését, a kapacitása igény szerint rugalmasan bővíthető, és bárhonnan elérhetjük.
Persze gondolkodhatunk szerverbérletben is. Ez a megoldás hasonlít az előzőhöz, de már nem a miénk a gép, csak béreljük. Az egyik beruházást ezzel költséggé változtattuk, az álmunkhoz azonban nem kerültünk közelebb. Ha a csúcsidőszakban újabb kiszolgálót szeretnénk üzembe állítani, az először is új bérleti szerződés megkötését jelenti. De ezzel még nem vagyunk készen, a szerver csak hardver, azaz ránk vár az összees szoftverkomponens telepítése, beállítása és elindítása. Visszatérve a hasonlathoz: némi papírmunka árán bármikor kérhetünk újabb autót a flottánkba, de lapra szerelt állapotban hozzák ki, úgyhogy indulás előtt még össze is kell raknunk. Talán az eddigiekből is látszik, hogy van ugyan fejlődés, de túl kis lépésekkel haladunk előre. Az autó helyett egy profi közlekedési vállalat által üzemeltetett vonatot szeretnénk, ami gyors és kényelmes, ha nem is mindenhová, de az összes nagyobb városba rendszeresen közlekedik, és akárhány munkatársunk, ügyfelünk, partnerünk fel- és leszállhat. A hoszting következő változata az alkalmazásszolgáltatás. Itt már nem kiszolgálóban gondolkodunk, hanem konkrét alkalmazásban vagy alkalmazásszolgáltatásban. A hoszter (a régi terminológia szerint Application Service Provider, azaz ASP a neve) a saját gépein és környezetében futtatja a vállalatunk által használt programokat, munkatársaink (ügyfeleink, partnereink) pedig az interneten keresztül, védett csatornán át érik el ezeket. A szolgáltató által használt tényleges informatikai megoldás az azt igénybe vevő vállalat számára nem látható: olyan, mintha a programok "valahol a felhőben" futnának.
A "cloud computing" megoldásokat nyújtó szolgáltatók között aszerint tehetünk különbséget, hogy hol húzzák meg a felhő határát: alkatrészeket kínálnak, átengedik a gyártósort, vagy készterméket adnak el.
Ha építőkockákra van szükségünk, amelyekből a felhőben összerakhatjuk a vállalati adatközpontot, választhatjuk az úgynevezett Infrastructure-as-a-Service vagy inas-szállítókat. Idetartozik pl. az Amazon Web Services nevű web szolgáltatás- csomag - igen, ez az az Amazon, amely könyveket és CD-ket árul-, illetve fizikai számítógépek virtualizációját lehetővé tevő megoldások, mint a Microsoft Hyper-V és a VMWare.
Ha egy teljes felületet szeretnénk, amelyen elkészíthetjük és futtathatjuk üzleti programjainkat, a Platform-as-a-Service vagy PaaS megoldások közül válasszunk. Jó példa a Microsoft Windows Azure (a "felhő-Windows") és a Google App Engine. Ha nem vágyunk alkalmazásfejlesztői babérokra, mert általánosan elterjedt, úgynevezett "commodity" programok (pl. levelezés, dokumentumkezelés, egyszerűbb ügyviteli rendszerek) felhőbeli változatát szeretnénk igénybe venni, ismerkedjünk meg a Software-as-a-Service (SaaS) megközelítéssel. Ilyen termék például a Salesforce.com üzleti alkalmazás csomag, vagy a Microsoft Business Productivity Online Suite, amely többek között az Exchange levelezőrendszer és a SharePoint csoportmunkaportál felhőváltozata
A mai magyar és nemzetközi valóságban ezek az elvárások nem teljesülnek. Elég, ha csak az utolsó pontot emeljük ki: az Európai Unió és tagországai, valamint az Egyesült Államok egyaránt szigorúan szabályozza a személyi, kormányzati és (gyakran) üzleti adatok fizikai tárolásának helyét. Márpedig egy globális ügyfél kört kiszolgáló felhő-számítástechnikai megoldásban az információk másolatai egyszerre több földrészen, különböző adatközpontokban lehetnek.